Tortilla sok zöldséggel

A héten kivettem a fagyasztóból egy kevés szálakra tépett kacsahúst, amolyan nyesedék volt egy másik étel maradékaként. Nem volt célom vele, csak megtetszett. Valamire csak jó lesz. Rossz szokás, mert nem ritka nálam, hogy felhasználás nélkül megromlik. Sára ettől teljesen kiakad, nem bírja elviselni az étel pazarlását. Az a "küldetése", hogy megneveljen ezen a téren.

Egyet is értek vele, igaza van, hogy nem kéne pazarolnom, de nem lehet mit tenni, én is kényszeres vásárló vagyok. Csak az én célpontjaim nem divatos ruhák, vagy cipők, hanem élelmiszerek. De csak azért mert érzékem van a vásárláshoz. Soha nem vásárlok tudatosan. Ha nincs jel nem jut eszembe boltba menni. Érzem mikor hova kell bemenni és hol van, ami rám vár. Szóval vannak jó cuccaim. Az élelmiszer a gyengém. Viszont az bármilyen formában és mennyiségben. Szóval, megfigyelés alatt tart, amit az nehezít leginkább, hogy én vásárolok. Nem láttam még nőt, akit ennyire nem érdekel a vásárlás. Azért van olyan bolt, ahol 4-6 órát el tud tölteni, de erre én vettem rá. Ott stázsolok vele és ilyenkor én vagyok a stylist-ja. Hordom neki a ruhákat és segítek jó összeállításokat vetetni vele.

Jó sokáig neteztem ma és ahogy lenni szokott, az éhség minden előjel nélkül, viszont annál nagyobb intenzitással tört ránk. Hosszas főzőcskéről szó sem lehet ilyen esetekben.
Összeszedtem mindenféle zöldséget, amit a hűtőben találtam és megbíztam Sárát, hogy vágja apró darabokra. Amikor éhes, rendkívül segítőkész és motivált tud lenni. :-) Megjegyzem ez nam gyakori, mert leküzdi az éhségét.
Mivel sült krumplira vágyott, ezzel kezdtük. A krumplit uborka szeletelőn átnyomtuk, így szép vékony szeletek lettek. Jól besóztam és félretettem.
Egy paradicsom meg egy avokádó salsa készült. A paradicsomot és lilahagymát kis kockára vágta Sára, belement egy kis só, bors apróra vágott, friss koriander, citromlé és olíva. Az avokádó húsát villán áttörte, ehhez só, bors, kevés citromlé ment. Ami szerintem az avokádót zseniálissá varázsolja az az, ha nagyon apróra vágott vöröshagymát és paradicsomot is teszünk bele. Épp csak annyit, hogy ne is látszódjon. Mégis ez a kevés hozza össze az ízeket.

A só kiszívja a krumpliból a nedvességet, amit le is mosok, kicsit áttörlöm, majd olívába forgatom. A szeleteket egy rácson szétterítem és így mennek a forró sütőbe. Kikerülve a bő olajban sütést!
Amíg a krumpli sült, megpirítottam a kacsahahúst némi mexikói paprika kíséretében. Ez pasilla volt. Sóztam, borsoztam. Pikk-pakk meg is van.

Elővettem még egy kis tejfölt, és egy babkonzervet és elkezdtem a tortilla lapokat egyenként egy serpenyőben átmelegíteni.
Az átmelegedett lapokat cikkejekre vágtam, mint egy tortát és ezeket jól megpakoltuk, hogy úgy nézzen ki, akár egy buja szendvics. Kész is.
Sok zöldség, némi hús és finom paprika. Ezt nevezem én gyors és finom ebédnek.