Rák kaporral gesztenyével és zöldborssal

Megint úgy hozta a sors, hogy kísérletezéshez volt kedvem. Mi baj lehet alapon fura dolgok jutottak eszembe. Tudja a fene, hogy fura-e, de nekem az mivel még nem láttam ilyet máshol. Az alap instrukciót persze megkaptam: együnk rákot. Rendben, milyet szeretnél? - megkérdezem, ahogy egy jó családban azt tenni illik. Borítékolható a válasz. Sára felnéz a laptopjából, közli, hogy mindegy, majd folytatja, ahol abbahagyta és ezzel a téma lezárva. Neki, nekem meg csak most kezdődik.

 Addig semmi extra, hogy alapként egy vietnámi kagylólevest vettem. Egy vietnámi lány adta a recept ötletet. A kagylókat úgy készítik el, hogy vöröshagymát pirítanak, majd paradicsomot adnak hozzá cikkelyekben és felöntik vízzel, vagy alaplével, vágott kaprot, borsot, halszószt és cukrot tesznek hozzá. Amint a kagylók kinyíltak kész a finom leves.

Pont ezt tettem a rákkal annyi plusszal, hogy az imádott, és épp otthon levő friss zöldborsból tettem bele. A kagyló levest be kell forralni, mert nem kell sok szószhoz. Elég, ha körbevonja az ételt. Ez már önmagában finom, hú, de még mennyire. Tévedés ne essék! ez az étel sem édes, de cukor nélkül nem az igazi. A ragu gyakorlatilag ennyi.

Az alapötlet az volt, hogy készítek hozzá tojásrántottát. Így is tettem. Egy kis só, cukor és dashi kivonat került bele. Eredetileg ennyit is akartam, de ekkor elborult az elmém és az villant be, hogy mennyire illene ehhez az ételhez a főtt szelídgesztenye. Mivel maradt még régebbről pár szem, hát beletettem épp csak annyi időre, hogy átmelegedjen.
Nem volt rossz ez a két dolog egy ételben, de utólag azt mondon, hogy ha valaki úgy dönt, hogy elkészíti amit én, akkor vagy a tojást válassza, vagy a gesztenyét. Én - ha már mindkettőt elkészítettem - hát fel is használtam, de együtt már sok, pontosabban feleslegesen sok. Vagy-vagy. De dönteni nem tudnék. Talán egy tizeddel a gesztenye nyerne.

A másik érdekesség a gac gyümölcs, amit felhasználtam a rizs körethez. Ezt nevezik baby jackfruit-nak is, de persze ez nem édes, tehát nem annak a kicsi változata. Bitter gourd-nak is, ami keserű tök, de magyarul a keserű dinnye és a balzsamtök a megfelelő név. Persze, ahogy keresgettem a neten találtam keveredést rendesen. Az biztos, hogy egy cég azt állítja, hogy Vietnám összes gac növényét felvásárolta. JA!!! Akkor gondolom nekem a feketegazdaságból van egy egész tálcával.
Ha jól tudom az ő italukban 1% a hatóanyag tartalom. Az enyém sajnos nem ennyire szuper, mert maggal együtt vettem. Jaj nekem! De, ha megpucolom, akkor már 100 %.  Juhéjj, de menő lettem.

A lényeg, hogy szépen összedörzsölve a magokat egy erősen piros pép keletkezik. Ezt bele kell keverni a rizsbe és felönteni vízzel. Szép piros lesz tőle. Íze nem erős, de kissé a csonthéjasokéra emlékeztet. Diós, mogyorós. Sütnek vele kenyeret is, de üdítőital is készül belőle. Az biztos, hogy remekül színez. Állítólag napi 1 gramm elfogysztása egy hónap után beállítja a vércukorszintet. Likopin tartalma kb. 70-szerese a paradicsoménak. De ebbe az okfejtésbe nem bonyolódnék bele.

Na, de ami szót érdemel, hogy szuper finom lett. A csuda gondolta volna, hogy a rák és a gesztenye szeretik egymást, da azt pláne nem, hogy a kapor és a gesztenye is. Megérte kísérletezni.