Garnélás risotto bébispenóttal

Ha risotto a téma, akkor nincs kompromisszum az alapanyag tekintetében. Csakis a legjobb jöhet szóba. Ennek igen egyszerű oka van: másként nem lesz finom. Egyébként ez minden olasz ételre érvényes. Nem túl bonyolultak, az alapanyagon múlik minden. Jó olasz kaját csak jó hozzávalókból lehet készíteni.

Mondanom sem kell, hogy risotto rizs álnéven árulnak itthon is mindenféle vackokat, de az is tény, hogy a felső kategóriás sávban is nagy különbségek vannak. Persze árban is. Giuseppe barátom  - a Granditalia tulajdonosa - igazán komoly repertoárral rendelkezik rizs terén. Kedvelem őt, mert tetszik a gondolkodás módja. Persze neki is bizonyára vannak ellenzői, de kinek nincs. Van ami rettentő drága nála, de szóljon nekem, aki igazi szívet melengető piemonti mogyorót olcsóbban tud szerezni. A nála vett fenyőmag nem rendelkezik órákig tartó keserű utóízzel.  Olyan olívabogyói vannak, hogy le a kalappal és megvallom nem drága. Ami vackot árulnak pár forinttal olcsóbban az szinte szemétbe való. Ha valaki kóstolta egymás mellett ezeket, akkor  érti miről beszélek.

Csak a legjobb olívaolajat veszem tőle, de azt 5 literes kiszerelésben. Így igaz, hogy egyszerre sokat fizetek, de a visszaosztott ár már jó. Egy évig is kihúzom vele. Annyira aromás, hogy nem kell locsolnom fölöslegesen.

Visszatérve a rizsre. Olyat is tart, amit e legjobb, Michelin csillagos éttermek is használnak. Van otthon egy kis dobozzal, de azt más alkalomra tartogatom. Én a risotto-t ha tehetem marha csontvelővel készítem és teszek hozzá egy kis vajat is. Tudom, ez most sokaknak durva lehet, de teszteltem eleget. Nekem is furcsa belegondolni, de valamiért ettől lesz annyira ízes.
Ahogy illik, az apróra vágott hagymát elkezdem megpárolni. A vége felé beledobok egy kis fokhagymát és sáfrányt, majd jöhet a rizs. Hadd fürödjön a lelkem a zsiradékban. Amikor láthatóan üvegesedik, akkor felöntöm nem túl savas, igen jó minőségű fehérborral. Addig hagyom fortyogni, amíg teljesen elpárolog belőle az utolsó csepp alkohol is. Ezt nagyon fontosaknak tartom. Nem lesz finom, ha kiérződik az alkohol íze. Kis idővel eltűnik a bor is és csak a jó szárazanyag tartalom marad.

Állítólag a rizs vízben születik és borban hal meg. Hát én meghalasztottam. Régebben rák héjából főztem alaplét, amit kis zacskókban le is fagyasztottam. Ez most pont kapóra jött. Felmelegítettem és kis adagokban öntöttem a rizshez. Ilyenkor soha nem szabad kiszáradnia. Amikor majdnem kész lett hozzáadtam a garnélákat. Ennek már nem kellett sok idő, pillanatok alatt megfőtt.

Nem gondolom, hogy a rizottó készítés ördöngösség, mégis könnyen el lehet rontani. Ahogy a bor elengedhetetlen, úgy kell neki a befejezésnél a hideg vaj. Pár vajkockát bele kell keverni a tűzről levett risotto-ba, de igen intenzív mozdulatokkal. Ettől szép fényes és még krémesebb lesz. Eztán már csak reszelt parmezán kell neki, amit szintén belekeverünk. Lehet, hogy ciki, de nem szeretem, ha a risotto színtelen. Ezért úgy döntöttem, hogy friss bébi spenót leveleket teszek bele. A forró rizs simán  megfonnyasztotta a leveleket, tehát hőkezelni már nem kellett.

Ennyi az egész. Nem túl intenzív, lágy ízű étel.