A baj csak az, hogy ha egyszer belekóstol az ember ezekbe a krémekbe, pláne roppanósan friss házi baguette-el, nehezen hagyja abba. Fene tudja milyen mágia költözik egy pástétomba, de az biztos, hogy az első falat után nem engedi el az áldozatát. Az is lehet, hogy az evolúció egy, a versenyben lemaradt egyede. Minden fejlődés legmagasabb fokának az emberré válást tartjuk. Egy egysejtű bizonyára szeretne többsejtű lenni. A hal a szárazföldre vágyik. Jut eszembe van egy gurámi fajta, ami egyik pocsolyából át tud menni a másikba és néha fára is mászik. Nem vicc. Van itthon. De a máj okos és tudnia kell, hogy az ember a csúcs. Persze azt is tudja, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk nem lehet az.
Türelme meg semmi. Meg amúgy is rosszmájú, ha belegondol, hogy letaszították a dobogóról. Ezért furfanghoz folyamodott. Okosságában rájött, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás, ha megeteti magát az emberrel és így beépül annak minden sejtjébe. Ekkor némi túlzással embernek tekintheti magát. Tehát, ha májpástétomot eszünk, akkor jó tudattal élhetünk, hogy segítjük az evolúció nálunk alacsonyabb szintjeit és akkor még csak lelkiismeretfurdalásra sincs okunk, hogy hízunk a sok zabálástól. Emberi jellemfejlődésünk egy szép példáját tártam elétek. :-)
Vagy, és ez is egy lehetséges út: jó érzékem van a pástétom készítéshez. Ritkán tévedek az ízhatást illetően. Ez most nagyon szerénytelenül hangzik, tudom, de tényleg nem dicsekvés.
Nézzük a pecsenye libamájból készült pástétomot. A pecsenye libamáj olcsó, ez az egyik legfontosabb érv, hogy ne vegyek a pástétomhoz drága májat. A másik fontos ok, hogy nagyon finomra lehet elkészíteni. Minden racionális érv mellette szól.
Az ereket szépen ki kell szedni. Eztán beletettem egy serpenyőbe és türelmesen sokat forgatva sütögettem. A türelem azért kell, mert nem éghet meg, az rontana az ízhatáson. Közepes hőfokon tartottam a főzőlapot. Akkor van kész, amikor kettévágva már nem folyik belőle a vér. Ekkor egy aprítóba téve teljesen apróra darálom. Előfordul, hogy a széléhez tapadnak a darabok, ezért ha némi libazsírt teszek hozzá, akkor szépen masszává alakul, amit könnyebb pürésíteni.
Két féle módon ízesítettem: az egyikbe trombitagombát tettem, szintén apróra darálva. Ebben az esetben sóval, borssal, szegfűborssal, fahéjjal és fügelekvárral ízesítettem. A lényeg a hagymalekváron volt, amit külön lehetett a pástétom tetejére tenni. Ehhez cukrot karamellizáltam és lilahagymát tettem hozzá. Lefedtem és hagytam dinsztelődni. Ekkor tettem hozzá sót, borsot és modenai balzsamecetet. Innentől a fedő már nem kell. Amikor az állaga szép ragacsos lesz és az ízével is elégedettek vagyunk le lehet hűteni és üvegbe tenni. Együtt nagyon finomak.
A másik változat esetében a májhoz sót, borsot, némi vaníliát és sárgabarack lekvárt tettem, így daráltam le. A hagymalekvárhoz ebben az esetben is cukrot karamellizáltam, de vöröshagymát használtam és egy gerezd fokhagymát. Az ecet most fehér balzsamecet volt. Mint az előző esetben itt is hasonlóan jártam el. A májak felsorakoztak és a vendégek is. Hamizásra fel!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése