Silver pomfret, azaz ezüst fedőhal

Nézzétek el nekem, hogy ez alkalommal nem merülök el az alapanyag feltérképezésért folytatott kutatásban, inkább maradok a csodás íze bemutatásánál. Ráadásul meg kell vallanom (leginkább magamnak) hogy attól nem lesz finomabb, hogy mindent leírok róla. A mai vacsora alapja a silver pomfret nevű halacska, amit ezüst fedőhal néven lehet magyarul fellelni. Bitang jó íze van, ez az egyik kedvencünk.

Sajnos a túlhalászás miatt nem nőnek meg igazán, ami azt jelenti, hogy leggyakrabban egy kilósak, de jó esetben 4-6 kilóra nőnek. Kevés számú apró pikkely borítja. Közel-Keleten, Dél és Délkelet-Ázsiában fordul elő. Arrafelé igen kedvelt hal. Mi is imádjuk. Klassz feszes húsa van és annyira jól meg lehet sütni, hogy a gerincét leszámítva mindene ropogós lesz és semmi szálka sem érezhető.

A legtöbb esetben az a vita oka, hogy túl szaftosra készítem a húst, rákot, vagy halat. Na, erre nem lehet semmi panasz. Lisztbe forgatva roppanósra sütöm bő olajban, hogy szaftos rész nyomokban sem marad benne. Tény, hogy így a szálkák sem zavarnak. Nagyon finom, lágy, édeskés ízű hal és belátom, hogy így elkészítve valóban jó. Beirdalni és sóval, borssal megszórni, majd bő olajban kisütni. Ennyi. Tökéletes.

Ezt a halat ebédre csináltam, előételnek száznapos tojást és tofumetélt salátát készítettem.
Már írtam a száznapos tojásról, ami nagy kedvencem, ezért most csak becsatolom a linket.  Száznapos tojás selyemtofuval  Annyi a különbség a múltkorihoz képest, hogy most nem selyemtofut használtam, hanem hagyományosat.

A másik nagy kedvencünk a tofumetélt saláta. Íme a link: Tofumetélt saláta
Most azt a változatot készítettem, amiben vékony csíkokra szeletelt répa és újhagyma került a salátába a koriander mellé. Kevés ételt készítünk el sokszor, de ezt igen, és árgus szemekkel figyeljük a másikat nehogy többet egyen, mint mi. Persze az utolsó falatot mindig illedelmesen felajánljuk a másiknak, de ha elfogadja, akkor jön a keserves sírás. Nálunk ez esetben én vagyok, aki sír. :-)