Bambuszrügyes csirke mustárlevéllel

Általában konzerv bambusz rügyet lehet kapni még a kínaiaknál is, vagy valamilyen sós lében álló, gigantikus méretű darabokat árulnak, gondolom tartósító szer. Így aztán csak akkor veszek, amikor nagy ritkán frisset hoznak be. Na, azt szeretem. Nekem kell megpucolni is. Ez a bambusz rügyes csirke is abból készült.
A csirkemellet és a bambuszt hasonló méretű csíkokra szeltem. Vágtam gyömbért, friss kurkumát és újhagymát. Grillezett kápia paprikát felkockáztam. Előkészületnek ennyi.

Nyár végén, amikor már reális áron lehet kápiát kapni, rászánom magam és egy nagyobb mennyiséget grillezek. Addig égetem, míg a héja jól átsül feketére, aztán lefedve tartom egy tálban, hogy a forró gőzében elváljon a hústól az égett héj. Ez után már pikk-pakk le lehet pucolni. Olajat öntök rá és így az egész telet kibírja a hűtőben. Bár erre nincs gyakorlati tapasztalatom, mert már a tél közepére elfogy.

Olajban a gyömbér pirításával kezdtem, majd beledobtam a bambuszrügyet és a csirkét és az apróra vágva azt a kápia paprikát. Ilyet még nem olvastam semmilyen ázsiai receptben sem, de nekem tetszett az ötlet. Be is jött. Rögtön ízesítettem halszósszal és egy kellemes alig csípős paprika pehellyel, amit a koreaiak használnak kimchi-hez. Önszorgalomból egy leheletnyi cukrot is szórtam bele, ahogy a háziasszonyok is szoktak sót tenni az édes süteménybe, mert attól jobb lesz. Ahogy a süti esetében itt sem szabad az édes íznek kiütköznie.
A végén beleszórtam az újhagymát és tányérra tettem.
Már kész is van, azonban nekem más volt a célom. Mégpedig az, hogy az otthon heverő tetemes mennyiségű mustárlevél egy részét fel tudjam használni. A csirke csak alibi volt ebben az esetben. A leveleket felmetéltem és rázuttyantottam a forró húsra. Nagyon vicces, ahogy az ember eszi a meleg ételt és közben ott ropog egy hűvösebb friss és ízes levél a szájában. Nem szószos, de így már nem is száraz a levelek miatt. Mivel ez nem erőteljes ízű étel, a mustárlevél aromás íze jól illett hozzá.