Végre hosszú hétvége, pihenés - gondoltam, nem tudva milyen merényletet tervelt ki ellenem Sára.
Az az ötlete támadt, hogy menjünk gombászni. Számára ez egy jó kis kirándulás és valójában mindegy neki, hogy lesz-e eredménye, vagy sem a hosszas erdőjárásnak. Ezzel szemben én abszolút nem rajongok azért, hogy órákon át bolyongjak az avart kémlelve, eredménytelenül. A leginkább az bosszant, hogy hiába nézem, a csajok találják a gombákat. Most is így volt. (Mielőtt valaki féltene, hogy nem ettünk-e mérgező gombát, elárulom, hogy Sára húga gombaszakértő. Gyanítom, hogy valójában az ő ötlete volt a gombaszedő program.)
Ha nincs rögtön az elején valamilyen motiváló zsákmány, már mennék is haza. Alig tértünk be az erdőbe, Sára rögtön ráakadt egy gigantikus, még buzogány formában összehúzódott, óriás őzláb gombára. Ez felvillanyozott. Volt már példa rá, hogy órákat jártuk az erdőt és teljesen üres kosárral, viszont annál csatakosabban érkeztünk haza. Miért is nem lepődtem meg, hogy mindössze egyetlen ehető gombára leltem?... Csapat összesítettben viszont jól zártunk, mert egy nagy halom gombával tértünk haza. Jó nagy adag rizike húzta le a kezemben a kosarat és ráadásként néhány bébi pöfeteg.
Eddig még nem találkoztam rizikével, ami nem is csoda, mert szinte teljesen elrejtőzik az avar között, mind e mellett azonban nagyon mutatós. Ha még azt is hozzáteszem, hogy igazán ízletes és sütés közben szinte teljes mértékben megtartja a formáját, akkor kijelenthetjük, hogy egy igencsak jó gombáról van szó. Jut eszembe, találtunk még néhány fenyő tinórut is. Ez a barna tetejű sárga aljú gomba igazi őszi hangulattal árasztja el az embert. Elégedett voltam, de piszok fáradt amire hazaértünk.
Arra jutottam, hogy sárga curry-t fogok készíteni belőle. Van, hogy magam keverem a curry-t, de most elővettem, az amúgy fincsi sárga curry pasztámat. Azt hiszem ez a "lustaság" elnézhető egy strapás nap után. A gombát szépen rusztikusan, ahogy esik, úgy puffan alapon feldaraboltam. Vágtam hozzá jó sok hagymát vékony szeletekre.
Ez a sárga curry épp csak egy picit csíp, így hagyta érvényesülni a gomba ízét.
Hogy mi lett az őzláb sorsa? Másnap reggel rántottában végezte, nagy megelégedésünkre.
4 megjegyzés:
Húúú, most irígykedem nagyon:) Jó program a gombaszedés, és nagyon szuper ételt készítettél belőle. Sajnos nem nagyon ismerem a gombákat, meg itt már hideg is van, igaz előtte se volt nagy választék belőle az erdőben:)
Mivel a sógornő jelöltem gombaszakértő, vele szoktunk menni gombászni. Hihetetlen milyen szem kell a gombákhoz. Én simán elmegyek a mellett, amit ő meg észrevesz. Nem vagyok egy tehetség gombaszedésben. Azt tudtad, hogy a híres fafül gombát halomban lehet itthon szedni? Még a gombaárus néni sem tudta ezt a piacon. Milyen vicces, hogy mindenki azt hiszi, hogy egy távolkeleti faj. Korhadó félben levő akácfán terem. Fura, hogy felétek nincs gomba? Ja és örülök, hogy elnyerte a tetszésedet az étel.
Annyira klassz, hggy kimegy az ember az erdőbe, és azt eszi amit ott talál. Tiszta nagyon vadon :)
(Mellesleg rendkívül szépségesek azok a gombák...)
Hát Panka, az az igazság, hogy ennek így is kellene lennie. Annyi ehető dolog van a természetben és nem is tudunk róla. Persze ez szinte senkinek se érdeke. Alig pár zöldséget ismerünk és fogyasztunk. Annyi minden megterem itt, amiről azt hisszük, hogy távoli országok zöldségei. Igaz elsősorban azokat kellene fogyasztanunk, amik őshonosak és mindent akkor, amikor idénye van. A sok import és sajnos hazai vacak semmi tápanyagot nem tartalmaz. A természetben ez nem fordulhat elő. Azt hiszem nem vagyunk elég nyitottal és kiváncsiak az újra, ami nem új, mivel a rég embere ismerte ezeket a növényeket.
Megjegyzés küldése