A ropogósra sült apróhalról szinte mindig a tengerparti nyaralások élménye jut eszünkbe. Ez az egyszerű, könnyed, finom étel maga a nyár.
Mi is imádjuk és itthon is viszonylag gyakran sütöm, sőt nem régiben sikerült olyan halakat vennem, aminek a fejét is eltávolították. Ki lehetett az a bomlott elméjű ( a legjobb értelemben véve ), aki ezeknek a pinduri halaknak egytől-egyig levágta a fejecskéjét? Nálunk például, Sára sem szereti a szemezést a hallal.
Hát, a mai kreáció nem ilyen halból készült, ezen rajta voltak a fejek.
Ez a hal akkor jó, ha rendkívül roppanós, ugyanakkor nem szárad ki a belseje, hiszen olyan pirinyó, hogy ha teljesen átsül, végül semmi sem marad belőle.
Sokat próbálkoztam már a különböző lisztekkel, hogy elérjem a megfelelő eredményt és olajjal se szívja meg magát sülés közben a hal.
A rizsliszt bejött, de most kipróbáltam a burgonyakeményítőt és mondhatom elégedett voltam. Gyönyörűen rajta maradt a halon sütés közben, így nem volt lehetősége belehullani a forró serpenyő aljába és megégni, mint a lisztek többsége. Annak pedig igen keserű a felhangja. :-)
Ezzel a módszerrel lett az eddigi legropogósabb, de belül a legomlósabb is.
Ennyivel azonban nem értem be, ezért nem túl sok kreativitással, de annál jobb eredménnyel nyakon öntöttem a már megsült halakat édes chiliszósszal.
A tökéletes állag elnyeréséhez forró serpenyőbe kell dobni a halat és erre kell önteni a szószt. Ekkor a harmónia kedvéért még egy kevés almaecetet is ráfröcskölök ami ellensúlyozza a szósz édes ízét.
Ne essék félreértés, semmi baj az édessel, de a távolkeleti népek már rég rájöttek arra, hogy ha az édeshez kevernek egy kis savanyút, ami persze semmiképp sem dominál, akkor az édes sokkal harmonikusabban érvényesül. És ez így is van.
Azért érdemes kicsit megpirítani a chili szósszal, mert a hő hatására a szószban lévő cukor elkezd karamellizálódni és a hal ropogóssága is megmarad, mivel nem tud elázni a szószban.
Mellesleg így csupa ragacsos és buja lesz az egész. Ha valakinek épp van piritott szezámmagja otthon, akkor feltétlenül szórjon rá belőle. Nekem volt vagy 15 szem. Azt mind ráöntöttem. Meg se kottyant persze.
3 megjegyzés:
Sok izgalmas dolog van itt nálad, ha több időm lesz körülnézek alaposan:) A hallal szemezés nálunk sem jön be. Próbáltad már úgy készíteni, hogy keményítőbe forgatod a húst vagy halat, majd utána felvert tojásba, amibe lehet szezámmagot vagy bármit keverni és így kell kisütni. Isteni finom, az eddigi legomlóbasabb végeredmény, mindenféle hússal működik, nálunk családi kedvenc.
Hát próbáltam már sok dolgot, de eddig csak a keményítőig jutottam. Kipróbálom, amit mondasz. Gondolom ezt csak rövid ideig lehet sütni a tojás miatt, mert megég. Sajnos itthon nem szeretik az omlósrasütött halat, csak ami száraz ropogósra sült. Ezért magamnak sok dolgot külön csinálok. Köszönöm a tippet. Egyet én is adok. Ha tésztás panírt csinálsz, mint a tempura, vagy a párizsi massza, akkor érdemes jéghidegre hűteni. Én jeget szoktam bele tenni. Ekkor hősokkot kap a dolog és azonnal ropogós lesz.
Várom a norvég érdekességet.
5-6 perc elég a halnak, csirkének, ha kicsire van vágva. De például úgy is szoktam mostanában,pár perc elősütés, utána szószba forgatom, mikor milyenbe, és még sütöm, hús fajtájától függően 30-45 perc, azok is nagyon jók. Köszi a tippet, ki fogom próbálni mindenképpen, bár elég ritkán készítek ilyet az olajban sütés miatt. Majd igyekszem valami érdekességgel előrukkolni:) Jó hétvégét:)Ha en god helg:)
Megjegyzés küldése