Rák és tintahal olasz módra

Ma jól indult a napom, bár nem végződött teljes sikerrel. Igaz már fél nyolckor egy kávézóban ültem várva valakire, ami nem jellemző rám, mert 9 előtt nem szeretem elkezdeni az agymunkát. Hogyan figyelhetnék másokra, amikor még nem nyílt ki a csipám sem. Amikor a nagy konyhán vendégeskedtem, volt, hogy reggel 7-re kellett mennni és fél éjfélkor értem haza. Érdekes módon ez nem csak fizikai, hanem szellemi téren is nagyon fárasztó volt. Na ennyit  a mai napi munkáról, mivel titok min dolgozom éppen. :-)


Hazaérve elkezdtem életem egyetlen házisárkányomat faggatni, hogy mit szeretne vacsorára. Sok dolgos embert láttam már, de ő mindent visz. A második feleségem is elképesztő munkabírással rendelkezett, de Sára még ennél is jobb, illetve rosszabb. Ő soha nem panaszkodik. Ha munka van azonnal nekiáll és csinálja. Minden információ összeáll az agyában egy pillanat alatt. Ezeket elemzi és újrarendezi. Közben semmi küzdelem nem látható rajta. Amiért igencsak fejbe tudnám csapni, hogy ilyenkor hiába szól hozzá az ember semmire sem reagál. Teljesen belefeledkezik a munkába. Utálom.

Igaz, meg is értem. Anno úgy hozta a sors, hogy sok évesen már végre teljesült a nagy álmom. Fodrász lehettem. Úgy kerültem a város egyik legforgalmasabb üzletébe, hogy soha nem jártam fodrász iskolába. A sztori hosszú és lehet, hogy csak nekem  vicces, ezért nem kezdek bele. A lényeg, hogy szerencsém volt. Annyira szerettem az alkotást benne, hogy, ha egy szép adottságú tarkót láttam azonnal elkapott a gépszíj. Elég morbid, de így volt. A kollégák , főleg a főnököm állandóan röhögtek rajtam, mert már ismertek ilyen helyzetekben. Hiába szóltak hozzám, nem jutott el az agyamig a lényeg. Volt, hogy válaszoltam is, de észre sem vettem. Egyszóval tudtam koncentrálni. A szó legrosszabb értelmében. De a Sára akkor se tegye ezt. Most kérdeztem meg, hogy kér-e egy finom pohár bort. Semmi válasz. Fogadok, hogy fél óra sem kell és rákérdez, hogy meg se kínálsz egy jó pohár borral? Hát nem !!! Minden nap illedelmesen megkérdezem mit szeretne enni. Komolyan mondom soha nem válaszol. Aztán meg megy a hiszti, hogy miért pont ezt, mert éppen mást kívánt. Néha azt is mondja, ha éppen válaszol, hogy mindegy. Na azt tudjuk jól, hogy ilyen egy nőnél nincsen. A legnehezebb, hogy nem azonos az ízlésünk. Vannak persze közös pontok, de ez sokat nem lendít a dolgon. Mivel ma sem reagált úgy döntöttem, hogy megérzéses alapon paradicsomos akármit csinálok. Pontosan éreztem, hogy ez a tuti ma neki. Azt is tudtam, hogy krumplit meg én szeretnék. Akkor ez kipipálva. Nem volt kérdéses, hogy tengeri dolgokat fogok bele tenni, mivel ma a sárga irígység fogott el, amikor blogger társadalmunk egyik számomra elismert tagja ezt a bejegyzést merészelte feltölteni ma: michelin csillagos halleves. Övé a Tarka Bárka blog. Elismerésem.  És mindezt ő kreálta az étterem főzőkurzusán. Én is, én is akarom!!!

Szóval, elővettem baby tintahalat és garnélarákot. Lilahagymát vékony szeletekre vágtam és olajon megpirítottam eredeti szardíniai, apró szemű kapribogyóval és (sajnos) átlagos fekete olívabogyóval. Amikor megpirult felöntöttem tigriscsíkos paradicsomból készült szósszal és szárított koktélparadicsomot tettem bele, mindkettőt saját termésből, házilag csináltam a nyár végén.  Apróra vágott zsályával és rozmaringgal ízesítettem, mondanom sem kell, hogy ezeket is a kertben szedtem.

Nem értem, hogy miért nem lehet koktélparadicsomból készült szárított paradicsomot kapni. Én minden nyáron ebből készítem és sokkal finomabb, szerintem. Szép komótosan kettes fokozaton bugyogtattam. Közben a sós vízben félig megfőtt krumplit is hozzá tettem. A tintahalat és a rákot pedig sok fokhagymával megpirítottam, sóztam, borsoztam és hagytam összeérni. Jut eszembe, a szószba is tettem rendesen fokhagyma szeleteket, mert azt nagyon szeretjük.
Amíg rotyog (épp most) leültem megírni a bejegyzést. Sára kérdezi mit írok. Hát a vacsorát. Kikerekedik a szeme és elismerően rám néz, hogy mekkora fejlődés. Szimultán főzök és írok. Naná. Minden este megy a hajcihő, hogy érdemes-e még feltölteni az aznapi ételt, mert mire megírom mások már elmennek aludni. Ma megleszek időben. Heuréka!

A befejezés az lesz, hogy a tengeri dolgokat belekeverem és telenyomom a szószt sok fokhagymaszelettel. Még alig egy perc rotty és tálalás. Aztán fotók és feltöltés. Juhéjj, végre egyszer időben! Ja, és a lényeg, hogy ez nem is szószos és nem is leveses étel. Fogyasztás előtt érdemes kiváló minőségű olívaolajjal meglöttyenteni a tányér tartalmát. Sára azt kérte, hogy ne legyen leves se, de villával se lehessen enni. Meglesz, édesem. Friss pirítóssal a szaftokat fel is lehet tunkolni.

Hozzávalók:
bébi tintahalak egészben
garnéla
paradicsom szósz
szárított paradicsom
kapribogyó
zsálya, rozmaring
olívabogyó
fokhagyma
lilahagyma
burgonya