Tofu bételbors levélbe tekerve

Ma nem az a nap van, amikor főzni támad kedvem. Fel vagyok háborodva, mert ma az Ikea-ban találkoztam két ismerőssel. Persze, nem ez a felháborodás oka. Kb. másfél órát beszélgettünk és közben  a szék háttámlájára akasztott kabátja bezippzározott zsebéből ellopták a ma felvett fizetését. Majdnem. Pontosabban a jóságos tolvaj vissza is tette a pénztárcáját és hagyott benne húszezer forintot. Talán arra gondolhatott lopás közben, hogy hátha vidéki az áldozata, és ha így van, mégis csak haza kell jutnia valahogy. Ez azért humánus, valljuk be.


Egy ilyen sztori után, amikor az embernek egyszerre önti el az agyát a vér és válik enerválttá, nem kellenek az ízes ételek.
Tofut kap ma mindenki itthon, még Arthur kutya is. Már írtam, hogy jó tofut hol lehet kapni. (Tofu beszerzési forrás a bejegyzés legalján). Sajnos, ez most nem onnan volt és ez érezhető volt az ízén is. Néha ez a forrás is jó, néha nem. Most nagyon puha volt, ezért alig lehetett szeletelés után egyben tartani. Ilyenkor rém óvatossággal kell vágni, majd forró serpenyőbe helyezni. A hőtől távozik a nedvesség egy része, és ettől jobb lesz a tartása.

A sütés vége felé meglocsoltam halszósszal, hogy adjak egy kis ízt a tofunak. Szerintem érdemes friss kurkumával együtt sütni, mert az az aroma lenne a tuti hozzá, de ez most elmaradt, mert csak falatozás közben jutott eszembe.
A bételbors leveleket blansíroztam. Erről a csuda finom levélről itt írtam: Fantasztikus bétel tekercs

A tofucsíkokat betekertem a levelekbe és alig olajos serpenyőben közepes hő mellett meggrilleztem.  Amikor a levelek sülnek egy érdekes íz szabadul fel, ami semmire sem hasonlít, de, ha már mindenképpen példát kellene mondani, akkor a fahéj, édesgyökér és az ánizs összetett ízére kell gondolni.
Mivel nem volt itthon jégcsapretek, a kedvemre való mártogatóst nem tudtam elkészíteni. Ennek hiányában ketjap manis-ba mártogattam, ami egy indonéz édes karamellizált szójaszósz. A mártást minden esetre csatolom. Vietnámi szószok