Narancsos kacsa vöröslencsével

Pont ilyen az, amikor az ember elront valamit, hogy a másiknak kedvébe járjon. Ez esetben én lennék az ember, aki elrontott, és Sára az, akinek a kedvében jártam. Az elrontás pedig egy gyönyörűen elkészített sous vid kacsára vonatkozott.
Nagyon kedvelem a kacsát, Sára is, de ő semmiképp sem úgy, ahogyan én.  Az egészben sült, ropogós kacsát imádom, eddig mindkettőnk ízlése megegyezik, de ha mellrész van itthon, akkor azt szeretem, ha rozéra sül, és hát itt a különbség. Ilyenkor a bőre már lehet jó ropogós, de belül isteni szaftos.


Sára családja a száraz, ropogósat szereti. A halat is addig sütik, amig szinte semmi nedvesség nem marad benne. Egyszer anyukája, kapott egy szuper, elsőosztájú libamájat, amit egyébként giga áron vettek meg a termelőtől és azonnal ment a franciákhoz. Hihetetlen szűk paraméterek mellett rengeteget ér egy libamáj, de van, amit fillérekért sem vesznek át a "sajtevők". Sajna, mi is ezeket kapjuk meg a nagy boltokban, tuti zsírmájat vehetünk sokezerért. Mekkora élvezet 6-8 ezerért kenni a libazsírt a kenyérre! A megmaradt pinduri májat pedig mutatóba rátehetjük a tetejére. :-) A libamájból a kisebb a jobb. Alapvetően 80 dkg alatt jól süthető, felette már csak a zsír halmozódik fel benne. Ha jó zsíros májpástétomot szeretnénk, akkor alacsony hőmérséklet melllett ez is megteszi.

Ha jók az információim, márpedig jók, akkor a sous vid technológia kitalálásának egyik alapvető mozgatórugója az volt, hogy hogyan lehetne a libamájat úgy megsütni, hogy minél kevesebbet veszítsen a méretéből. Hát ezzel a módszerrel sikerült, de a vacak zsírmájjal ez sem jön össze. Voltam a Metro akadémián egy sous vid tanfolyamon. Annyira vacak volt a máj, amit használtunk, hogy péppé sült. Még csak meg sem kóstoltuk annyira undorító volt. Na a szép kis kacsamellemet szépen beirdaltam és forró serpenyőben a brőös oldalát ropogósra sütöttem két perc alatt. Aztán minimálisan besóztam, borsoztam, tettem hozzá pár szelet vöröshagymát és egy narancs reszelt héját. Belehelyeztem egy vákumtasakba és a vákumfóliázóval lezártam. 30 percre 64 fokos vízfürdőbe helyeztem. Ennek végeztével pedig jeges vízben visszahűtöttem. A fóliából kivéve már csak hirtelen rá kell pirítani a bőrére és készen is van. Na pont ez nem történt vele. Marhasültet gondoltam vacsorára Sárának, a kacsát meg magamnak, de kitalálta, hogy nem akar várni, míg a marha megpuhul, úgyhogy le is vettem a tűzről és ki is tettem az ablakba hűlni. A kacsát pedig életem egyetlen értelme kedvéért elkezdtem cipőtalppá sütni. A gyorsaság kedvéért gyorsan feltettem vízbe egy adag vöröslencsét. Amikor megfőtt egészen apróra vágott almát és egy nagyobb darab vajat tettem bele, hogy selymes legyen. Egy kis adag fagyasztott rizike gombát elővettem és felmelegítettem, Sót, borsot és citromolajat tettem hozzá. Tálaláskor tökmag pesto-t is tettem a tányérra, mert azt kérte legyen valami zöld is benne. Na ilyen most csak ez volt itthon. Kérdezte is, hogy hol a zöld benne, amikor is én rámutattam a kiskanálnyi tökmagra és elégedetten vigyorogtam. Tudtam, hogy valami cukkinire, vagy spenótra gondolt, de egyik sem volt itthon. Probléma ötletesen kilőve......

Hozzávalók:
kacsamell
vöröshagyma
narancs
vöröslencse
alma
citromolaj
rizike
tökmag pesto