Marhapofa hagymamártásban pirított répákkal

Van, hogy azt érzem, hogy nem csináltam az alapanyagokkal semmi extrát, de ilyenkor mégis kinevetnek, hogy minek lódítok. Szerintem minden csak nézőpont kérdése. Attól, hogy nem használom fűszerek tömkelegét és sokféle alapanyagot, az étel még nem lesz unalmas.
Sokszor előfordul, hogy az alapanyagok eredeti ízének megragadására törekszem. Ha fűszerként csak borsot használok, akkor pont ezt valósítom meg. Ilyenkor szeretem, ha az összetevők egy közös egységgé olvadnak. A mostanit akár egytálételként is felszolgálhattam volna, de akkor nem hiszem, hogy sok kivehető lenne a fotón.


A marhapofa sajnálatos módon nem képvisel manapság túl sok értéket. Igaz, menőbb éttermekben és bisztrókban sokszor szerepel az étlapokon, de az elmúlt években maximum ledarálták. Tény, hogy a hentesnél se sok helyen teszik ki a pultba, de ha az ember rákérdez, akkor maximum visszakérdeznek, hogy mennyit szeretnék. Ha nem kereskedelmi mennyiséget, akkor simán kaphatunk mi is.

Ez a hátrányos helyzet azért is meglepő, mert igen finom húsról van szó, ha rászánjuk az időt az alacsony hőfokon történő elkészítésre. Nagyon jó lesz az állaga és vicces módon szuper, ha egyben készíti el az ember. Akkor jó tenyérnyi, mutatós darab kerül a tányérunkba, amúgy férfias megjelenéssel. Apropó férfias. Valóban nem a nők kedvence ez az étel, elég markáns és karakteres.

Vettem három darab húst és serpenyőben körbepirítottam. Közben egy rakás vöröshagymát ledaráltam az aprító géppel. Ezt beletettem egy vaslábosba, amibe egy nagy kanálnyi libazsírt tettem. Ezen kezdtem pirítani, majd hozzátettem a marhapofát. Felöntöttem egy kis fehérborral és betettem a sütőbe 200 fokra 30 percre, majd visszavettem a hőmérsékletet 140 fokra. Így sütögettem addig, míg szépen megpuhult, mint egy nokedli. Ez volt, vagy négy óra.

Mindössze borsot daráltam bele és adtam hozzá némi sót. Persze nem én lennék, ha ennyiben hagytam volna. A mikor elkészült egy leheletnyi tejszínt tettem hozzá, hogy selymesebb legyen az íze. A darált hagyma istenien szétfőtt és remek sűrű szaftot eredményezett. Köretnek feldaraboltam fehér és sárgarépát, illetve egy saját termésű sárgarépát, ami - ahogy a képen is látszik - nem narancs színű, hanem tényleg sárga. Nagyon szép. Ezeket a zöldségeket vaj és olívaolaj keveréken kezdtem pirítani, de csak addig, hogy már ne maradjon nyers, de még roppanjon. Erre sem tettem mást, mint sót és borsot. Mivel az alapanyagok önmagukban is ízesek, nem éreztem szükségét, hogy jobban ízesítsem az ételt. Végtelenül egyszerű, de mégis finom. Sára persze fintorgott és csak a répát nyomatta. Ezt azonban én cseppet sem bántam.

Hozzávalók:
marhapofa
vöröshagyma
répa félék
libazsír, vaj, olívaolaj
tejszín