A köret lencsesaláta, és az egyszerűség jegyében a főzőlébe semmit sem tettem. A megfőtt lencséhez tettem sót, borsot, újhagymát és fehér balzsamecetet.
Túl egyszerűnek hangzik így, hogy igaz legyen. Tény, hogy odavagyok az izgalmas, fűszeres dolgokért, de épp így szeretem az egyszerű ízeket is. Ez utóbbiaknál egyetlen szabályt nem szabad figyelmen kívül hagyni: ha kevés a fűszer, legyen kiemelkedően jó az alapanyag. (a japánok is tudják ezt) A tiápiát szídják sokan, mint a bokrot, mert áll1tólag az állaga vizenyős, ragacsos és pocsoja ízű. Hát én biztosan nem ott vehettem. Nekem sem a kedvenc halam mert számomra olyan, mint a ponty, csak feszesebb a hűsa.
A lencsét a már sokat emlegetett Giuseppe haveromtól vettem. Ez egy egészen apró fajta és semennyivel sem értéktelenebb, mint a méltán híres puy lencse. Nem vagyok oda a savanyú ízekért, pláne nem az ecetesért, de ez a fehér balzsamecet valami zseniális (szintén Giuseppétől). Nem is ecet ez, hanem egy fantasztikus fűszer. Simogat, kényeztet és a sznobizmusomnak is jót tesz, hogy a hazai top éttermek is előszeretettel használják.
Az étel kész. Tálalás és kezdődhet a lakoma. Tudok én egyszerűt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése