A főzés legnehezebb része számomra a tálalás. Fejlődésem érdekében gyakorolni kezdtem.
Több féle módon tálaltam ezt a rákos ételt. Helyesebben szólva a háromból kettőt csináltam én és egyet Sára.
Most jöjjön a no.1, holnap a no.2, aztán meg a no.3. többi próbálkozásomat meg sem mutatom, mert még én is röhögök rajta.
Azt már rengetegszer írtam, hogy van néhény saját nevelésű paradicsomunk, ennek köszönhető, hogy télen saját (ellenőrzött (legalábbis általunk) ökológiai gazdaságunkból származó) paradicsomszószt fogunk használni. A befőzés során (erről írni fogok, mert egy nagyon hasznos trükkel jobb minőségű szószt lehet készíteni.) kinyertünk néhány deci paradicsom jus-t. Ez az a része a paradicsomlének, ami teljesen tiszta, szinte áttetsző, nincsenek benne rostok. Hívjuk egyszerűen paradicsomvíznek!
Az íze pont, mint a paradicsomé. Két félét készítettem: sárga körteparadicsomot és piros koktélparadicsomot.
Ja, igen az étel: pirított rák paradicsomvíz kocsonyával, firss zölborssal és édes chilivel.
A paradicsomvizet agar-agar porral sűrítettem. Ez egy tengeri alga porítva. Sürítőanyagként funkciónál, illetve a kozmetikai ipar is alkalmazza tudtommal. Full vega, ezt csak azért hansúlyozom, mert a zselatin pl. állati eredetű. Igaz, az agar-agar sérülkenyebb, nem annyira masszív zselét képző anyag, mint a zselatin, viszont nem is opálosít.
A tigrisrákot egyszerűen megsütöttem. A még meleg zselét hengerformába öntöttem és a hűtőbe tettem dermedni. Közben előkészítettem pár szem olajban eltett zöldbors szemet. Én nem szeretem a sós ecetes verziót, nem is ajánlom senkinek. Az olajosat én készítettem. Nagyon nehéz frisset szerezni, ha valaki tud megbízható forrást, kérem jelezze nekem! Olajban hihetetlenül sokáig eláll, csak oxigén ne érje, mert akkor bebarnul.
Félbevágtam egy biquinho paprikát, ami brazíliából származik és egy édes chili fajta. Ez az idei kedvencem. Nem egy nagy darab, de nagyon helyes, kerekded formája van és az íze olyan, mintha egy tíz centis paprika összes ízanyagát két centibe sűrítettek volna. Egy falatnyi az egész, de az aromája betölti a szájüreget, ahogy összerágom. Hmmm...
A terv az volt, hogy minden összetevőt egyszerre kell bekapni és a szájban alakul ki a végső ízkombináció. A ráké intenzív, a paradicsomé selymes, a bors csípős, a paprika pikáns.
A zselékorongra ráhelyeztem a rákot. A tányérra négy egyre növekvő zselépöttyöt helyeztem. Minden pötty közepébe nagyság szerint egy borsszemet helyeztem félkörívesen. Persze remegő kezekkel és csipesz segítségével. A sor végére pedig egy fél paprikát tettem. A rák tetejére került még egy bazsalikomlevél, amit szeintén belemártottam a zselébe, hogy szép fényes legyen. Hát kérem, ennyi!
Némileg sok munka egy falatért, de nekem megérte. Ha fogok még hasonlót készíteni, akkor gondolkodom az ízek összetételén, mert szerintem nem aknáztam ki maximálisan a lehetőségeket. Valami zöldséghabbal fogom még megspékelni. Pl. zellerhabbal, de ki tudja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése