Ha bármilyen csont megmarad otthon, vagy legyen éppen rák héjja, akkor nem vagyok rest alaplét főzni belőle. Van, hogy fél és egydecis adagokban teszem el lefagasztva, mert akkor mindig kéznél van egy kis mennység, ha kell egy szószos ételhez. Jelen esetben egy giga adagot vettem elő, mivel egyszülött fiam meglátogatott és kért, hogy főzzek neki levest, "olyan világosat". Na ez lett belőle.
Az alaplébe többnyire gyömbért, fahéjjat, csillagánizst teszek, meg mikor mit. Jelen esetben a forró levesalapba szárított rákot főztem paradicsomszeletekkel, majd beletettem a friss tigrisrákot vagy egy percre, és pillanatok alatt utána szórtam a csíkokra vágott kínai kelt, spenótot ( ha fagyasztott van, az is jó) és szójacsírát és halszósszal sóztam. Levettem a tűzről és kitálaltam. Amíg ezzel foglalatoskodtam egy másik lábosban vizet forraltam és beletettem egy csomag vékony kínai barna buzatésztát. Szinte bármilyen tészta megfelelt volna, de ez akadt a kezembe. A lényeg, hogy ne olasz tésztát válasszunk. Japán, kóreai, vietnámi, rizs, vagy buza, mind jó. Amikor megpuhult, de nem szétázott, akkor szépen felcsavarva, most már, mint az olaszok beletettem a levesbe.
A tetejére csíkokra vágott feketecsalán, kapor és újhagyma került. Az asztalra halszószt és citromot tettem az arra szomjazóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése