Nagyon szeretem a mexikói paprikákat, annyi különleges íz van bennük. Némelyik, mint a mazsola, van amelyiknek csokira emlékeztet az íze, és olyan is akad, ami gyümölcsös aromájú. Ha jól tudom Mexikóban 300 féle chile van. Ez azért nem semmi. Szárítják is rendesen szerencsére, így mi európaiak is hozzá tudunk jutni. Érdekes, hogy a jó minőségű paprikák nem ropogósra száradnak, hanem szinte olajosak. Öröm letépni egy darabot belőlük. Némelyik paprika igen nagy. Van, ami egy méretes kápia paprika méretével vetekszik. Mi magyarok ekkora paprikát nem szoktunk szárítani, de legalábbis én nem láttam.
Ehhez az ételhez Pasilla paprikát választottam, aminek fűszeres, füstös, kissé földes az aromája. A spanyolok kis szőlőnek is hívják, mivel kissé gyümölcsös az utóíze. Persze csíp, de nem eszméletlen módon. Mindössze annyit tettem, hogy a paprikát vízben felfőztem és botmixerrel pürésítettem. Eszméletlen szép mély, vöröses barna színe van a szósznak. Kevertem bele sót, borsot és egy csomó fokhagymát is.
A szárnyakat csak sóval és borssal kentem be és sütőbe dugtam lefóliázva 200 fokra és 40 percig sütöttem. Próbáltam már azt is, hogy a szószban pácolt csirkét kezdtem el sütni, de ennek nem láttam értelmét, mivel a szósz túlzottan megégett. Elég aromás ahhoz, hogy a végén rákent szósz meghozza a kívánt eredményt. Szóval a fóliát leszedtem és bekentem a szósszal. Addig sütöttem, amíg szépen rá nem száradt.
Mellé egyszerű saláta dukált. Paprika, paradicsom, uborka, és jégsaláta volt az alap, amire csak olíva olajat, friss citrom levét és tálalás előtt némi sót tettem, magamnak külön még tejfölt és sajtot is reszeltem a salátára.
Elég egyszerű étel relatíve gyorsan el is készül és csípőssége ellenére egyetlen ok szól az ellen, hogy vacsorára fogyasszuk, hogy képtelenség abbahagyni az evést, amíg még van belőle. Konklúzió: Keveset kell csinálni belőle. Igaz egy valamire való ember egy ilyen kiadagolt vacsora után nekiáll vajas kenyerezni. Egyszer egy hetet töltöttem az olaszországi Modenában barátoknál. Minden nap a tartalmas ebéd után nekiálltak szendvicset enni. Na, az a hedonizmus!!!
Ja és van egy titkom, amit senkinek nem mondhatok el. Minden ilyen tepsis sütéshez kacsazsírt használok. Nem hízlal, nem hízlal, nem hízlal. Idővel csak elhiszem...
3 megjegyzés:
A paprikáról olvasva, ismét csak a beszerzési forrásod felől érdeklődnék. Kíváncsi lennék, hogy ezekben a szárított paprikákban csíraképes mag netán felelhető?
Ha írsz nekem, akkor ezt is megadom.
Megjegyzés küldése